Kik is azok a SZKÍTÁK?

Egy nép, akik évezreden át uraltak két kontinensnyi területet.
Egy birodalom, akik ellen a kínaiak védekezésül emelték a Nagy Falat.
Egy kultúra, ahol már 2500 éve ingben és nadrágban jártak.
Egy művészet, melynek alkotásait máig csodálja a világ.
Egy feltaláló nép, akiknek a szőnyegtől a kengyelen át az íjig és a fokosig oly sok mindent köszönhetünk.
Egy haderő, amelytől Egyiptom, India, Kína és Róma is rettegett.
Egy társadalom, ahol a férfi és a nő egyenrangú és egyenértékű volt.
Egy történet melynek nyomait ma is fellelni az Altáj hegységtől hazánkig.
Egy eredet, amiből oly sok nép származott, Szakák, Etruszkok, Türkök, Hunok, Avarok és mi Magyarok is.

 A SZKÍTÁK egykor belső Ázsia és Európa nagy részét uralták. Lovas nemzetként, egyes nyugati birodalmakkal ellentétben nem leigázták, hanem kultúrát, tudományt és a megélhetéshez szükséges ismereteket vittek az általuk bejárt területek népeinek. Szimbiózisban éltek a természettel, de szabadságukért sokat harcoltak és az ütközetekben halált megvető bátorsággal küzdöttek a rájuk támadó ellenségeikkel, akik őket földi ördögökként emlegettek a harcban, de ők magukat "hős párducnak" látták. Tudjuk azt is, hogy NIMRUD által ismerték a "Világ Világosságát", a "Jó-Istent" és a "Fény Szüzét" is. Azért volt a Szkítáknak istenes élete, tiszta erkölcsi felfogása, "égre nézése", mert az "égi Nimrud"  közvetítésével közeledtek a "Jó-Istenhez". A Szkíták nem hitték, hanem tudták a „Jó- Istent”, így büszke harcosként emelt fővel, egyenes derékkal hitük szerint tehették jobbá e világot.

Kik is azok a SZKÍTA MOTOROSOK?

Tudjuk a Szkíta-Hun-Avar-Magyar folytonosságot, ismerjük a Szkíták „Isteni életét” és ezt a nemes gondolatot éltetjük tovább, mint a modern kor lovasai. Elutasítunk minden kötöttséget, béklyót, diktatúrát, mert hiszünk az emberi gondolat és a lélek szabadságában. „Hős párducként” harcolunk egy szebb jövőért, a „félelmet” a „félelmetesek” ellen az „igazságot”a „hazugok” ellen fordítva, tudva a "Világ Világosságát", a "Jó-Istent" és a "Fény Szüzét". Tiszta szívvel, önzetlenül visszük az örök lángot a „tudás népének”  megmaradása érdekében, bejárva a még megmaradt, egykoron büszkén hazának vallott Kárpát medencét, a gúnyhatáron innen és túl. De ezt az „Isteni” küldetést, csak tiszta szívű, csengő hangú, csillogó szemű harcosokkal vívhatjuk meg, akár többszörös túlerő ellen is, hiszen többet ér a „kevés hős párduc, mint a sok nyúl”!

Szőke István Atilla: A szkíta motorosoknak 2010. okt 25. hétfő

Jó szívvel

Sz ívük, mint a harang kondul,
K erecsen száll, motor indul,
Í jak helyett nagy dübörgés,
T üzes iram, szkíta dörgés,
A z út mindig őket várja,

M agyar lelküket kívánja,
O lyan nincs, hogy ne mennének,
T alpuk alatt zeng az ének,
O lyan nincs, hogy ne győznének,
R agyognak a kerek fények,
O lykor-olykor megpihennek,
S azután csak megint mennek,
O lyankor kivirul minden,
K ísérje őket az Isten!

SZKÍTA Motoros Egyesület